A szerkesztőről
Kicsi voltam , amikor először láttam ezt az animét. Persze akkor még féltem tőle, mert a véres jelenetektől szinte rosszul voltam, de ahogy telt az idő megszoktam. Éjjel nappal az Ezüstnyilat néztem, és a családomnak kezdett elege lenni belőle. De ez egyáltalán nem izgatott. Testvéremmel minél idősebbek lettünk, annál jobban megértettük a történet lényegét és folyamatát. Aztán majdnem egy évre eltűnt az életemből az anime, mert a kazetta eltört. Talán kicsit túlzás, ha azt írom, hogy egy világ omlott össze bennem, de nagyon sírtam miatta. Alig egy év múlva megtudtam, hogy apukám nem égette el a darabjait, és össze tudta ragasztani. Az nap éjjel le sem feküdtem. Újra és újra végignéztük. Most, hogy már a neten is rábukkantam és találtam kivágott részeket, újra feltámadt bennem a vágy, hogy tovább kutassak utána. Végül kiírtam dvd-re is, hogy egész biztosan megmaradjon nekem.
|